Gólem Stúdió diákoknak
Albert rea
Rea vagyok, de eredetileg Rheianak kéne írni a nevemet, mint a görög istennőnek. Mérleg, bak aszcendenssel, kicsi, de erős. Ja és nagyon szeretem a koktélparadicsomot.Ábrahám kíra
Kíra vagyok, madáchos diák. Hobbim a felhők és a furcsa tárgyak fotózása, imádom a tacskókat illetve a cápás gumicukrot. A jövőmet pedig színház világában képzelem el. erbszt Anna
Erbszt Anna vagyok és a kép legfurcsább része, hogy nincs mellettem egy nagy szőrös négylábú állat (ló). Ez 10 éve nem nagyon történt meg."Ha nagy leszek" pszichológiával, szeretnék foglalkozni, mivel a fürdőszobai éneklésből sajnos nem lehet megélni
.Ficsor milán
Az ellenségeimnek csak Milán vagyok, 32, egy szomorú rózsaszín béka. Van egy apache helikopterem, lézert lőnek a szemeim és egy Rossmannban lakom. kOnKRéTaN egész életemben ütvefúró akartam lenni.kerekes marci
Kerekes Marci vagyok, nagyon érdekel a színház és az emberek úgy általában. Az az érzésem, hogy a Gólemben kiváncsi és baromi jófej emberek vannak, úgyhogy nagyon örülök, hogy része lehetek ennek.lamberti vicus
Vicus vagyok, kicsi, szánalmas, idegesítő, emellett undorító, nagy homlokú, valamint nem tudok angolul.Lendvai Péter
Peti vagyok, és, izé. Szóval ja. Hát nem vagyok túl jó ilyen hivatalos dolgokban. Nem megy nekem ez az egész bemutatkozás dolog. Na várjunk csak. Ez már két dolog rólam szóval technikailag ez egy bemutatkozás. De még mennyire. Ha elhülyéskedem az egészet, akkor egyszerre mondok magamról nagyon sok mindent és egyszerre semmit. Abban mi izgi lenne ha elmondanám, hány testvérem van, mi a kedvenc színem, mi a hobbim, és hogy mit kértem hét évesen szülinapomra? Hát ezaz. Szóval ez a bemutatkozásom.
A 2018/19-es évadtól a Gólem Stúdió ifjúsági tagozattal bővült, tucatnyi lelkes, tehetséges gimnazista csatlakozott programunkhoz; így már két társulattal, de lankadatlan szorgalommal vágunk bele az új évadba!
Az ifjúsági tagozat diákjai a tinédzserekre jellemző bátorsággal és nyitottsággal vállalják színházi feladataikat; őszintén hiszik, hogy a Gólemben tényleg övék a világ. A világ pedig egy hatalmas játszótér, ahol mindannyian otthon érzik magukat. A próbateremben úgy lehetnek önmaguk, hogy valaki más bőrébe bújnak – biztonságos, értő közegben fedezhetik fel személyiségüket, a játék örömét; emellett pedig a színház szakmai oldalát a gyakorlatban ismerik meg. És az sem utolsó szempont, hogy olyan közösségé kovácsolódtak össze, melyet irigységgel vegyes csodálkozással szemlélünk: bárcsak nekünk is megadatott volna ez az élmény, amikor kamaszkorunkban a legnagyobb szükségünk lett volna rá. És talán ez az egyetlen hely, ahol nem lázadoznak némi házi feladat ellen sem.